Type: MainIndex
Ma már lenyugodtam... így hét végére.
Rájöttem hogy nem lehetek gyenge..mert akkor még jobban összeroskadok.Erősnek kell lennem újból.Kell a régi önmagam.Nem búslakodok tovább...
Újból boldog leszek,újból visszaszerzek mindent...
Csak kell valami löket...Lehet már párkapcsolat függőségem van,de tényleg megnyugodna a lelkem ha lenne valaki mellettem.egy olyasvalaki aki mindig ráébreszt h én vagyok a legcsodálatosabb és a legfontosabb számára.Akinek az ölelése feltöltene...aki miatt élnem kéne.
De ilyen még egy ideig nem lesz...1.nincs ilyen pasi most,nem is hiszem h lesz...
2.még azt hiszem pihennem kell, amúgy se készültem fel egy újabb kapcsolatra,bár azért néha jólesne...
Szóval élek tovább...minden a szokásos. Még megvagyok törve..nem forrtak vissza a sebek,de már félig meddig begyógyult.Néha még mindig eszembe jut a régi 'szép' életem,és persze visszasírom..de minden okkal történik..okkal kellett elhagynom azt a szép életet.igy leszek még erősebb...
most egy kis relax lesz,hogy újra magamra találjak,és meglegyen a lelki békém!:)

Nem maradt semmim...az életem talán egy új fejezethez ért.most nagyon nehéz lesz minden.
elvesztettem mindent...egy senkinek érzem magam.
volt egy barátom,a tökéletes pasi.a leghelyesebb
legaranyosabb,haverok,ismertség,közösségi élet,boldogság,szerelem,barátok,öröm.
és most mi maradt? egyedüllét,ma már szingli vagyok,a helyes pasimnak már más barátnője van,lejárattam magam,szomorú vagyok elkeseredett,lenéz mindenki...de egyet meghagyott az élet nekem..a barátnőmet.
el akarok tűnni.nem akarok szembenézni az emberekkel,akik lehordanak.
nem akarok ebbe a világba élni. vissza akarom forgatni az időt.
úgy látszik véget ért a tündérmese...ma már rémálom minden.félek. sírni akarok és elbújni mindentől...
elvesztem. nem tudom mi történik/történt velem. ez így nem megy. fáj a szívem,fáj a létezés,a levegővétel is rossz. minden kész káosz. csak hagyjon békén mindenki...ennyit akarok..nyugalmat!
nyugalom?...nem fogom megkapni,holnap hétfő. és szembe kell állnom mindennel.a lenéző tekintetekkel,az egyedülléttel,a szorongással. menekülök...most nem tudok harcolni és erős lenni.már nem...nem megy.mindig erős voltam,most vége.
gyenge vagyok,és sérthető...egy kis dolgon is elsírom már magam és bírjam ki mindezt?!NEM...ez már sok...tényleg sok.
egyedül az ég aki most rám figyel ...érti sóhajom. mert ő nincs már nekem.. egyszer minden véget ér és csak állunk szótlanul.minden hulló csillag, könnycsepp az égen ,mi értünk hull.
én is sírtam érted még.én is minden percben meghalnék... jégből épült állom kép elolvadt rég ... amíg élek mindig bennem élsz... amíg érzek , mindig fájni fog ...mert megszerettelek téged...
ahogy csillagok vágynak az éj után..mert csak így látható ha velük ragyog az ég, én is úgy várlak még .ne legyen reggel mert kiolt a fény...hagy higgyem el örökké ..én is sírok de élek még...pedig minden percben meghalnék...
Tudod.. Sokat gondolkodom rajtad.. Rajtunk.. Amik voltunk..
S fáj az, amivé lettünk.. Hogy ma már egymáshoz sem szólunk, s egymásra sem
nézünk.. Ennek nem így kéne lennie. Hiszen én még most is szeretlek.. És te is.. Szeretsz,
Nem?! És mégis.. Nem tudom, mit éreznék, ha megszólítanál,
vagy egyszerűen csak összeakadna a tekintetünk.. Fájdalmat, vagy örömöt.. Azt
hiszem inkább a kettő különös együttesét.. A fájdalom és az
öröm elvegyülne a szívemben.. szétfeszítené az érzés a
szívemet.. De vágyom arra a szóra, arra a tekintetre.. De
nem merek lépni.. Tudod.. Néha úgy megérintenélek.. Csak egy
röpke pillanatra.. Csak végigsimítanék a kezeden.. Egy
pillanat lenne.. De nekem annyit jelentene.. De nem merek
hozzád érni.. Félek, hogy akkor minden eddigi álmom rólunk
összeomlana.. Hiszen, tudom,hogy nekünk már nincs jövőnk..
Mégis érzem.. Kellesz nekem..
Azt hiszem, veled is így van ez..Hiszen ami véget ért, az már
sosem lesz ugyanolyan többé.. Ez olyan se veled, se nélküled
dolog, azt hiszem.. Mert nem tudlak elfelejteni... De nem akarok
nélküled lenni tovább.. De veled
sem.. Tudod milyen érzés ez?? Igen, azt hiszem tudod.. Amikor
el akarsz zárkózni valaki elől,hogy ne fájjon neki sem és
neked sem.. De közben ez a valaki az a személy, akire
legjobban vágysz.. Akire a legnagyobb szükséged van.. Hát
ez a sorsunk.. Külön, egymásért szenvedjünk.. Elfogadom, ha te
is. S te elfogadod.. Hát így én is..Szenvedjünk csendben, a világ
ne is sejtse.

Mindenben téged látlak,már lassan azt hiszem dilis vagyok.Minden nap eszembe jutsz...Miért?Miért nem tudlak felejteni?
Ha épp meglátom hogy online vagy..hevesebben ver a szivem és reménykedek hogy rám írsz.Reménykedek hogy énis eszedbe jutok néha néha...és hogy talán te is ugyan úgy érzel mint rég.Annyira más minden.
Mintha a veled töltött idő...nem is történt volna meg,mintha álom lett volna.Pedig minden egyes veled töltött perc megtörtént... csókoltál,öleltél,éreztelek..éreztem a közelséged,boldog voltam.
és most olyan szörnyű érzés hogy veszni hagytam mindent.annyira hirtelen történt.
de ki kell mondanom...szeretlek...vagyis nem ...nem szerethetlek.nem akarlak szeretni.
így nem!így fölösleges szeretnelek...igy csak szenvedés.
nemtudom mit csináljak....rég voltam padlón fiú miatt.
igazából nem vagyok padlón..csak nem bírom elviselni hogy többé nem vagy az enyém,és hogy több csókot nem kapok tőled...hogy többé nem látom a mosolyod.
hiányzol még mindig. azt hittem elfelejthetlek úgy hogy más pasikkal vagyok.de nem.nem ment....szóval most várok.

Szerettél már valaha annyira, hogy érte akár meghalni is képes lettél volna? Nem? Akkor elmondom, az milyen. Alapvető dolog, hogy nem tudsz enni és aludni. Minden éjszaka felébredsz, és ez maga kínszenvedés. Egyszerűen nem tudod, hogyan kéne elszakadnod valakitől, akit szeretsz. Mással ezt nem beszélheted meg, mert félsz, hogy végül rosszat fognak gondolni róla. Úgyhogy egymagad sírsz. Vége, ennyi volt. De mégis csak a szép, szerelemmel teli percek jutnak eszedbe. Minél erősebben akarod őt kitörölni a szívedből, annál hosszabb lesz minden újabb nap. Ez olyan, mintha az év mind a 365 napján szakítanátok. Mégis az a gondolat fáj legjobban, hogy én nem hiányzok neki annyira, mint amennyire ő nekem. Mintha már el is felejtett volna engem, és boldogan éli új életét. Semmi mást nem akarsz, csak meghalni, de ahhoz sincs merszed... mert félsz, hogy akkor soha többé nem láthatod őt.

u.i.:
Tudod mi hiányzik a legjobban?...az ölelésed.
vége lett... már 1hete lassan.
és még csak most kezdtem rájönni arra hogy tényleg vége.
nem lesz több együtt töltött idő vele.nem fogok már mellette ébredni,nem fogok többé vele reggelizni.
már nem köt egymáshoz semmi. igen újból ilyenkor jövök rá mit is jelentett nekem mikor már elveszítettem.utálom ezt az érzést,mintha magamból is elveszítettem volna egy darabot.
nemtudom hogy mit csináljak,tűröm a fájdalmat mint ahogy mindig is tettem. várom a csodát hátha én is eszébe jutok és gondol rám.
de igazából magamra haragszom...utálom ezt az egészet,utálom hogy így történt,és utálom azt hogy ezt csináltam.de igy kellett lennie...vagyis csak ezzel vigasztalom magam.
olyan rossz elképzelni a 2012 es évet nélküle.hogy fogom bírni ha más lánnyal látom?
mi lesz velem? ... remélem túlélem.
reménykedek még..hogy talán rám ír vagy valamit lép..ha egyáltalán még énis jelentek neki valamit.
remény..remény..remény..ezt tart mindig életben.
erősnek kell lenni..
szombat volt.xy szórakozóhely. mámoros hangulat.beszélgetésbe kezdtem egy fiúval aki csak úgy oda ült mellém.
fiú: szia,gondoltam idejövök melléd beszélgetni...
én:szia..öö okés.nincs egy száll cigid?
fiú:de van...
f: szóval amúgy haverom mondta hogy menjek oda hozzád és azt mondta hogy úgyse tudlak lesmárolni..de hát próba szerencse
é:*először magamba röhögtem és aztán hangosan is* ez nem fog sikerülni
f:barátod van ugye?
é:igen!...
f:de megcsalnád ugye?:D
é:*nevet* neeem...
f:dehogynem...nevetsz..sőt már tuti megcsaltad.
é:sose csaltam meg egyik barátom se,nem vagyok annyira bukó.
f:ez nem bukóság kérdése..én már csaltam meg a barátnőm,és tudod jó érzés volt,hogy lebukhatsz,és félsz...
é:értem..de én sose tennék ilyet
f:dehogynem,ha egyszer találsz a barátodnál jobbat akkor biztos megcsalod.
é:igaz...de nemfogok a barátomnál jobbat találni.
f:jaa igen gondolom valami kigyurt palid van..vagy valami kidolgozott testű.
é:nincs kigyurva,de igen kivan dolgozva...
f:hm értem...na mind1..ha teheted egyszer akkor csald meg a palid,tényleg jo.
é:tipikus pasi...
f:neeem,nem vagyok olyan.most is van amugy barátnőm,azthiszi 11 lánnyal csaltam meg közbe meg nemis mert csak 1el..
é:naszéép..szegény csaj
f:de hát akkor se 11 csajjal csaltam meg...
é:de akkor is megcsaltad...mindegy hogy 11 vagy 1....
f:jooo igaz...nemjösz meginni egy vodkát?
é:ááá nem maradok...nemsokára megyek is haza...
egyből indultam is inkább...hogy lehetnek ilyenek a pasik?...most komolyan?!
de vannak kivételek...mint például "ő"...akit egy buliba ismertem meg,és újra találkoztam vele...de őt majd egy másik bejegyzésben:)
>most épp félek... lelkiismeret furdalásom van.remélem holnap minden jobb lesz.szeretném ha minden gondom elszállna és csak a teljes gondtalanság venne körül,pihenni akarok,szárnyalni,élni...úgy hogy ne irányítsanak mások.
ehelyett itt ülök a gondokkal teli életbe,egy blogot írok és közbe energiaitalt szürcsölhetek.ez lenne a szárnyalás? fáradt vagyok..álmos. aludnék..de abba a tudatba hogy lehet nyugodtan aludni miközben az kattog a fejembe hogy már csak 5óra van hátra..és újból felkelhetek kialvatlanul.
unom ezt az egészet.utálom a szabályokat..és igen ha megszegem akkor én vagyok a szar.ááá mind1 hiába papolok ,nem lesz jobb.sajnos nem.minden marad ugyanaz.
marad a szürkeség és a monoton élet. ELKÉPESZTŐ...nemde?
és jöjjön a mai napra egy idézet.ami megtetszett:
'Minden egyes új nap új hazugságok újabb sorozatával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy, hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy, hogy képesek vagyunk ő nélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbe esetten és elszántan remélve, hogy mire jön a reggel, minden valóra válik.'
Mindig mond az igazat.Használj kedves szavakat.Tartsd meg az ígéreteid.Kuncogj és nevess.LEGYÉL BOLDOG.És persze pozitív.Szeresd a másikat.Mindig legyél hálás.Relaxálj.
Bocsáss meg.Legyél hálás mindazokért amid van..
Próbálj ki új dolgokat.Mindig mondd hogy kérlek és hogy köszönöm.És soha ne felejts el NEVETNI:)
Legyél önmagad!Ne legyél más mint aki vagy.Éld az életed.
Álmodozz...hisz gyönyörű vagy és kivételes.Legyél egészséges.Sportolj.Mosolyogj.Nevess úgy hogy fájjon a hasad.Nézd meg a gyönyörű világot amiben élsz.Vésd az eszedbe hogy milyen szerencsés is vagy.
Úgy éld a napjaid mintha az utolsók lennének.Mond el valakinek hogy mennyire is sokat jelent számodra. Higgy abban amiben hinni akarsz.Hívd fel a barátaid,írj levelet valakinek.Ha szeretsz valakit mondd meg neki míg nem túl késő.Ne itélj meg senkit a kinézete alapján.Olvass könyvet.Ússz a tengerben.Hallgasd a tenger hullámzását

Menj és valósítsd meg az álmaid. Ülj le és élvezd a napsütést.Süss sütit.Irj levelet névtelenül annak akit szeretsz.Soha ne mond azt hogy soha.Menj el futni.Vezesd le a feszültséget,idegességet.NYISD KI A SZEMED...légy szabad,ments életet,élj,neves,szeress.Soha ne tégy kárt magadban.Szerezd meg azt amit meg szeretnél szerezni.Igyál egy zöldteát.Menj a barátaiddal vásárolni.Ebédelj mindig.
Indulj...hisz szabad vagy.Reménykedj.Legyél hős.Tűzz ki célokat.Énekelj.Kockáztass.
Ne hívj egy lányt sohase kövérnek.Egyél gyümölcsöt.Építs homokvárat.Élvezd az egyszerű dolgokat.Táncolj szabadon.Gondolkozz egy kicsit.Rajzolj szivárványt.Nézd a naplementét.Reméld a legjobbat.Legyél egyedi.
ÉLJ...HISZ EGYSZER ÉLSZ.PRÓBÁLJ KI MINDENT AMIT SZERETNÉL...és majd ha öreg leszel,legalább az emlék megmarad...hogy milyen csodás életet is éltél.
Ha fényűző életem lenne valahogy így nézne ki!
|
V



egy kis köteg pénz a tasiban...így kell ezt!
azért ezt a kocsit se hagyjuk ki!!!
naa és a pia...;)

azthiszem énis így sörözgetnék
na milyen?
elég "szerény" mi?!
egy mondat képes kiábrándítani..de tényleg elég annyi is és már minden tökre megváltozik.megváltozik az érzés,de nem teljesen.csak letörik egy darab,amit végül visszaépíthet az illető ha a szívemhez férkőzik olyannyira ,hogy képes vagyok én saját magam utat adni a darab visszatételéhez.
ilyenkor azon ábrándozom hogy remélem visszaférkőzik,mert rossz ez a kiábrándultság.
felmerül bennem az a kérdés hogy lesznek e még ilyen mondatai hozzám?mi van ha már nem tud több darabot letörni,mert már nincs miből?
-olyankor kész vége lesz mindennek?
egy darabig biztos tűr az ember.elviseli...mert szereti. nevet rajtuk,elhagyja a füle mellett. de legbelül egy apró kis megjegyzés is akkorát üthet a sziven,hogy már képtelen lesz újra a régi lenni.olyankor már nagy baj van.
de ha az aki szeret téged miért mond ilyet?miért pont ő? mikor az ő szava,tudja hogy 1000x mélyebb nyomot hagy maga után mint akárki másé.mert tőle elvárod hogy úgy szeressen ahogy vagy,és hogy legalább neked nem mondaná a hibáidat.igen,vannak mindenkinek hibái,ez természetes.de ha ezt a szemed elé vetik,nem mindig jó.
mert ezaz hogy meg akarsz felelni neki,és ha ezeket hánytorgatja a fejedhez...már tudod hogy nem vagy 'elég jó neki.és..ez rohadt szar érzés.
Én úgy gondolom, hogy valaki nem attól kemény fiú, hogy hány csajt bujtatott az ágyába, hanem attól, hogy vajon hány lány mondhatja el róla, hogy: igenis, ő volt a legrendesebb velem.
-ott a pont!
nem is tudom hol kezdjem..úgy érzem hogy nem vagyok elég jó.
mármint a barátomnak..igen,ő már az enyém,de 1000x jobb nőt is találhatna magának.annyira hihetetlen hogy összejöttünk,annyira szürreális,hogy pont Ő akire esküdni se mertem volna ,hogy egyszer hozzám szól.most meg én alszok nála,én kapom a csókjait...tényleg álomba illő hogy megszereztem.
dee áá...nagyon meg akarok felelni neki..én akarok lenni számára a legszebb,mégha reggel kócosan kelek fel mellette.JAA és ezaz már látott is úgy és még csoda hogy velem van és nem szakított.Már annyi 'olyan' dolgot csináltam amitől már rég ki kellett volna ábrándulnia belőlem,de nem ő még mindig velem van és ez olyan jó érzés.
a lényeg az hogy hozzá képest szarnak érzem magam,mintha túl tökéletes lenne.és persze a sok irigykedő...na azokat se bírom.sok irigyem lesz azért mert én vagyok a barátnője.nekem ez nem jó érzés.mert nem lesz több önbizalmam tőle,inkább még jobban magamba roskadok,mivel lehet az irigykedők egyszer elszedik tőlem vagy bemocskolnak valamivel.
túlélem...képes vagyok rá..csak az önbizalmam kéne valamivel felvinni,de az kemény munka lesz..
..a szerelem fájdalommal jár,és szerintem én elég fájdalom tűrő vagyok.szóval csak ezzel tudom biztatni magam