Mindenben téged látlak,már lassan azt hiszem dilis vagyok.Minden nap eszembe jutsz...Miért?Miért nem tudlak felejteni?
Ha épp meglátom hogy online vagy..hevesebben ver a szivem és reménykedek hogy rám írsz.Reménykedek hogy énis eszedbe jutok néha néha...és hogy talán te is ugyan úgy érzel mint rég.Annyira más minden.
Mintha a veled töltött idő...nem is történt volna meg,mintha álom lett volna.Pedig minden egyes veled töltött perc megtörtént... csókoltál,öleltél,éreztelek..éreztem a közelséged,boldog voltam.
és most olyan szörnyű érzés hogy veszni hagytam mindent.annyira hirtelen történt.
de ki kell mondanom...szeretlek...vagyis nem ...nem szerethetlek.nem akarlak szeretni.
így nem!így fölösleges szeretnelek...igy csak szenvedés.
nemtudom mit csináljak....rég voltam padlón fiú miatt.
igazából nem vagyok padlón..csak nem bírom elviselni hogy többé nem vagy az enyém,és hogy több csókot nem kapok tőled...hogy többé nem látom a mosolyod.

hiányzol még mindig. azt hittem elfelejthetlek úgy hogy más pasikkal vagyok.de nem.nem ment....szóval most várok.