Type: MainIndex

Tudod.. Sokat gondolkodom rajtad.. Rajtunk.. Amik voltunk..
S fáj az, amivé lettünk.. Hogy ma már egymáshoz sem szólunk, s egymásra sem
nézünk.. Ennek nem így kéne lennie. Hiszen én még most is szeretlek.. És te is.. Szeretsz,
Nem?! És mégis.. Nem tudom, mit éreznék, ha megszólítanál,
vagy egyszerűen csak összeakadna a tekintetünk.. Fájdalmat, vagy örömöt.. Azt
hiszem inkább a kettő különös együttesét.. A fájdalom és az
öröm elvegyülne a szívemben.. szétfeszítené az érzés a
szívemet.. De vágyom arra a szóra, arra a tekintetre.. De
nem merek lépni.. Tudod.. Néha úgy megérintenélek.. Csak egy
röpke pillanatra.. Csak végigsimítanék a kezeden.. Egy
pillanat lenne.. De nekem annyit jelentene.. De nem merek
hozzád érni.. Félek, hogy akkor minden eddigi álmom rólunk
összeomlana.. Hiszen, tudom,hogy nekünk már nincs jövőnk..
Mégis érzem.. Kellesz nekem..
Azt hiszem, veled is így van ez..Hiszen ami véget ért, az már
sosem lesz ugyanolyan többé.. Ez olyan se veled, se nélküled
dolog, azt hiszem.. Mert nem tudlak elfelejteni... De nem akarok
nélküled lenni tovább.. De veled
sem.. Tudod milyen érzés ez?? Igen, azt hiszem tudod.. Amikor
el akarsz zárkózni valaki elől,hogy ne fájjon neki sem és
neked sem.. De közben ez a valaki az a személy, akire
legjobban vágysz.. Akire a legnagyobb szükséged van.. Hát
ez a sorsunk.. Külön, egymásért szenvedjünk.. Elfogadom, ha te
is. S te elfogadod.. Hát így én is..Szenvedjünk csendben, a világ
ne is sejtse.

Mindenben téged látlak,már lassan azt hiszem dilis vagyok.Minden nap eszembe jutsz...Miért?Miért nem tudlak felejteni?
Ha épp meglátom hogy online vagy..hevesebben ver a szivem és reménykedek hogy rám írsz.Reménykedek hogy énis eszedbe jutok néha néha...és hogy talán te is ugyan úgy érzel mint rég.Annyira más minden.
Mintha a veled töltött idő...nem is történt volna meg,mintha álom lett volna.Pedig minden egyes veled töltött perc megtörtént... csókoltál,öleltél,éreztelek..éreztem a közelséged,boldog voltam.
és most olyan szörnyű érzés hogy veszni hagytam mindent.annyira hirtelen történt.
de ki kell mondanom...szeretlek...vagyis nem ...nem szerethetlek.nem akarlak szeretni.
így nem!így fölösleges szeretnelek...igy csak szenvedés.
nemtudom mit csináljak....rég voltam padlón fiú miatt.
igazából nem vagyok padlón..csak nem bírom elviselni hogy többé nem vagy az enyém,és hogy több csókot nem kapok tőled...hogy többé nem látom a mosolyod.
hiányzol még mindig. azt hittem elfelejthetlek úgy hogy más pasikkal vagyok.de nem.nem ment....szóval most várok.

Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.
Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mástel tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.

miért érzem azt hogy sose lesz jo semm?...
valami vagy valaki hiányzik az életemből:( sejtem is hogy ki...de miért?
annyira nehéz minden...annyi minden történt most
Újból kavartam a volt barátommal...nemis tudom miért,talán csak abban a pillanatban elkapott valami és nem tudtunk uralk
odni magunkon...nembántam meg!sőt valahogy nem is érdekel;)
Egy valakiért fáj a szívem még mindig és az még mindig Ő...
idézek egy részletet a régebbi bejegyzésemből:
"azóta találkozgattam megint az "álompasimmal".volt dvd-zés meg minden...és végül is tökjó volt vele meg kedves is,de úgy éreztem hogy nincs meg a szikra sajnos..:s pedig tényleg a tökéletes pali..és ééés az enyém is lehetett volna mégis eldobtam...igen...eldobtam.."
nincs meg a szikra?akkor miért érzem még most is hogy kell?! miért hiányzik a dvdzés meg a közös xboxozás?miért hiányzik az ölelése?
még a saját érzéseimmel se vagyok tisztába...és mindig elbaszok ezzel mindent!

tudjátok nem kérek mást most csak őt!...ilyet még nem mondtam soha. csak ő tudna most boldoggá tenni...
nincs lehetetlen...csak tehetetlen!!!