Type: MainIndex


"Szeretném, ha szeretnének": ez az első kívánságom.
A második: "Szeretném, ha olyannak szeretnének, amilyen vagyok".
Meg fogod tudni (...), milyen az, amikor annyira vársz valaminek a bekövetkeztére, hogy minden gondolatod, légvételed e köré fonódik, és mire megvalósul, amire vágytál, elfelejtesz örülni, mert azt sajnálod, hogy elveszítetted az időközben hozzád nőtt várakozást.
Azt hiszem, álmaink férfijába mindig első látásra beleszeretünk, bár az eszünk azt súgja, hogy hibát követünk el. És elkezdünk harcolni az ösztöneikkel, de nem akarjuk ám igazán legyőzni őket. Aztán egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat az érzéseinknek...
Soha ne foglalkozz azzal, hogy más, hogy néz rád,
és mit gondol rólad. Baja csak annak lehet veled,
aki magával sincs teljesen megelégedve.

Tudod.. Sokat gondolkodom rajtad.. Rajtunk.. Amik voltunk..
S fáj az, amivé lettünk.. Hogy ma már egymáshoz sem szólunk, s egymásra sem
nézünk.. Ennek nem így kéne lennie. Hiszen én még most is szeretlek.. És te is.. Szeretsz,
Nem?! És mégis.. Nem tudom, mit éreznék, ha megszólítanál,
vagy egyszerűen csak összeakadna a tekintetünk.. Fájdalmat, vagy örömöt.. Azt
hiszem inkább a kettő különös együttesét.. A fájdalom és az
öröm elvegyülne a szívemben.. szétfeszítené az érzés a
szívemet.. De vágyom arra a szóra, arra a tekintetre.. De
nem merek lépni.. Tudod.. Néha úgy megérintenélek.. Csak egy
röpke pillanatra.. Csak végigsimítanék a kezeden.. Egy
pillanat lenne.. De nekem annyit jelentene.. De nem merek
hozzád érni.. Félek, hogy akkor minden eddigi álmom rólunk
összeomlana.. Hiszen, tudom,hogy nekünk már nincs jövőnk..
Mégis érzem.. Kellesz nekem..
Azt hiszem, veled is így van ez..Hiszen ami véget ért, az már
sosem lesz ugyanolyan többé.. Ez olyan se veled, se nélküled
dolog, azt hiszem.. Mert nem tudlak elfelejteni... De nem akarok
nélküled lenni tovább.. De veled
sem.. Tudod milyen érzés ez?? Igen, azt hiszem tudod.. Amikor
el akarsz zárkózni valaki elől,hogy ne fájjon neki sem és
neked sem.. De közben ez a valaki az a személy, akire
legjobban vágysz.. Akire a legnagyobb szükséged van.. Hát
ez a sorsunk.. Külön, egymásért szenvedjünk.. Elfogadom, ha te
is. S te elfogadod.. Hát így én is..Szenvedjünk csendben, a világ
ne is sejtse.

Szerettél már valaha annyira, hogy érte akár meghalni is képes lettél volna? Nem? Akkor elmondom, az milyen. Alapvető dolog, hogy nem tudsz enni és aludni. Minden éjszaka felébredsz, és ez maga kínszenvedés. Egyszerűen nem tudod, hogyan kéne elszakadnod valakitől, akit szeretsz. Mással ezt nem beszélheted meg, mert félsz, hogy végül rosszat fognak gondolni róla. Úgyhogy egymagad sírsz. Vége, ennyi volt. De mégis csak a szép, szerelemmel teli percek jutnak eszedbe. Minél erősebben akarod őt kitörölni a szívedből, annál hosszabb lesz minden újabb nap. Ez olyan, mintha az év mind a 365 napján szakítanátok. Mégis az a gondolat fáj legjobban, hogy én nem hiányzok neki annyira, mint amennyire ő nekem. Mintha már el is felejtett volna engem, és boldogan éli új életét. Semmi mást nem akarsz, csak meghalni, de ahhoz sincs merszed... mert félsz, hogy akkor soha többé nem láthatod őt.

u.i.:
Tudod mi hiányzik a legjobban?...az ölelésed.
>most épp félek... lelkiismeret furdalásom van.remélem holnap minden jobb lesz.szeretném ha minden gondom elszállna és csak a teljes gondtalanság venne körül,pihenni akarok,szárnyalni,élni...úgy hogy ne irányítsanak mások.
ehelyett itt ülök a gondokkal teli életbe,egy blogot írok és közbe energiaitalt szürcsölhetek.ez lenne a szárnyalás? fáradt vagyok..álmos. aludnék..de abba a tudatba hogy lehet nyugodtan aludni miközben az kattog a fejembe hogy már csak 5óra van hátra..és újból felkelhetek kialvatlanul.
unom ezt az egészet.utálom a szabályokat..és igen ha megszegem akkor én vagyok a szar.ááá mind1 hiába papolok ,nem lesz jobb.sajnos nem.minden marad ugyanaz.
marad a szürkeség és a monoton élet. ELKÉPESZTŐ...nemde?
és jöjjön a mai napra egy idézet.ami megtetszett:
'Minden egyes új nap új hazugságok újabb sorozatával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy, hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy, hogy képesek vagyunk ő nélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbe esetten és elszántan remélve, hogy mire jön a reggel, minden valóra válik.'
Én úgy gondolom, hogy valaki nem attól kemény fiú, hogy hány csajt bujtatott az ágyába, hanem attól, hogy vajon hány lány mondhatja el róla, hogy: igenis, ő volt a legrendesebb velem.
-ott a pont!
Attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá...
imádom ezt a számot..a klippről nem is beszélve
...Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te...
http://youngandwiild.blogspot.com/
új idézetes blog!
nézd meg kérlek:)
csak egy kattintás

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
A szívemben még mindig téged hívlak. És akármennyire is fáj, nem adom fel, míg nem válaszolsz.
most már teljesen bebizonyult... újból van barátnője...és szereti...legbelül fáj,de örülök neki.
örülök?...NEM! nem örülök...ajjj elegem van hogy semmi se jön össze.
tudjátok mit én tehetek róla. elcsesztem! mikor kelletem neki leszartam...ez jár nekem...
NEKEM ...aki mindig az elérhetetlent akarja!
nesze neked megkaptad...gratulálok magamnak!

Nem tudnék reménytelenül futni senki után, azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki. Valahogy úgy lenne jó, ha éppúgy szeretne, mint én, mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig... Szóval szeretnék boldog lenni, valamikor, legalább egyszer igazán!
nincs lehetetlen...csak tehetetlen!!!