Type: MainIndex

egy mondat képes kiábrándítani..de tényleg elég annyi is és már minden tökre megváltozik.megváltozik az érzés,de nem teljesen.csak letörik egy darab,amit végül visszaépíthet az illető ha a szívemhez férkőzik olyannyira ,hogy képes vagyok én saját magam utat adni a darab visszatételéhez.
ilyenkor azon ábrándozom hogy remélem visszaférkőzik,mert rossz ez a kiábrándultság.
felmerül bennem az a kérdés hogy lesznek e még ilyen mondatai hozzám?mi van ha már nem tud több darabot letörni,mert már nincs miből?
-olyankor kész vége lesz mindennek?
egy darabig biztos tűr az ember.elviseli...mert szereti. nevet rajtuk,elhagyja a füle mellett. de legbelül egy apró kis megjegyzés is akkorát üthet a sziven,hogy már képtelen lesz újra a régi lenni.olyankor már nagy baj van.
de ha az aki szeret téged miért mond ilyet?miért pont ő? mikor az ő szava,tudja hogy 1000x mélyebb nyomot hagy maga után mint akárki másé.mert tőle elvárod hogy úgy szeressen ahogy vagy,és hogy legalább neked nem mondaná a hibáidat.igen,vannak mindenkinek hibái,ez természetes.de ha ezt a szemed elé vetik,nem mindig jó.
mert ezaz hogy meg akarsz felelni neki,és ha ezeket hánytorgatja a fejedhez...már tudod hogy nem vagy 'elég jó neki.és..ez rohadt szar érzés.
nincs lehetetlen...csak tehetetlen!!!