Type: MainIndex

Annyira egyedül érzem magam...
Aj ... minden olyan rossz. Legszívesebben bőgnék egész nap.Amugyis unatkozom...
full jo idő van és otthon poshadok... úgy imádom az ilyet.
Komolyan mondom elegem volt mindenkiből...nem érdekel már senki...
Szeretnék egy olyan barátnőt aki mindig rámér...akinek nem baj ha néha nyűgös vagyok..és elmondhatok bármit.Hasonló lenne mint én...és mindig megbízhatnék benne.
Jo persze van egy LB-m ...de ...nemtudom. neki én nem tudok mindent elmondani...nem egy az ízlésünk...és nem ér rám mindig.és valahogy már belőle is elegem lett...
azt kezdem észrevenni h tök más mint én.a pasija is egy bunkó...keveset talizunk..mindig a pasijával van..nem mehet sehova a pasi engedélye nélkül...MILYEN EZ? aa kész vicc
és az a baj hogy más ember akire számíthatok igazából nincs.és szeretnék végre egyet...aki tényleg mindig ki áll mellettem.de olyat még most se találtam
.
olyan szar h azthiszik tökéletes az életem és boldog vagyok..de nem.
mert igazából egy senkinek érzem magam,aki senkinek se jo...és egy szerencsétlen..aki mindig a rossz embereket fogja ki magának.
Belegondolni is rossz..hogy mennyi minden veszítettem el..és mennyi mindet voltam képes megtartani.
rengeteg barátot veszítettem el...meg olyan embereket akiket igazából sose szerettem volna elhagyni.mert jok voltak hozzám...
Ma meg már egyedül fekszek az ágyamon és bőgök..és ezen gondolkozok hogy miért?miért nem voltam képes megtartani őket?
miért történt mind ez? meddig kell várnom hogy minden újból jó legyen?
és mégis az a legszarabb hogy kezdett minden jó lenni már elindult a folyamat h végre helyre álljon minden...a suli jol ment,alakulóban volt az álompasim,minden szép volt és jo...és nesze...1hét se kellett már megint minden ugyanolyan unott szar moslék lettt...
DE persze én még mindig csak várok és várok...új lehetőségeket szalasztok el...és újból hibákba esek...de akkoris csak várok..hátha egyszer eljön a boldogság.
a várakozáshoz azonban türelem kell...ami nekem egyre csak fogy...
nemtudom mi lesz...de egyre türelmetlenebb vagyok!!!
....
311 ember online a chaten...de te csak is őt várod.
311 ember közül csak ő tudna felvidítani senki más.
311 ember közül akárki rád ír...téged nem érdekel...csak ő.
311 ember...de ő nincs köztük.csak rá vársz.de nincs sehol.
furcsa hogy egyetlen ember mennyire képes rád hatni...
mennyire képes érzelmileg...szétszedni.
mennyire fel tudja kavarni az életed...
utálom ezt.
valaki valami kérdést? esetleg felvidítani?
jol esne...
http://www.formspring.me/kerdezzbarmit
itt megteheti...
Ma már lenyugodtam... így hét végére.
Rájöttem hogy nem lehetek gyenge..mert akkor még jobban összeroskadok.Erősnek kell lennem újból.Kell a régi önmagam.Nem búslakodok tovább...
Újból boldog leszek,újból visszaszerzek mindent...
Csak kell valami löket...Lehet már párkapcsolat függőségem van,de tényleg megnyugodna a lelkem ha lenne valaki mellettem.egy olyasvalaki aki mindig ráébreszt h én vagyok a legcsodálatosabb és a legfontosabb számára.Akinek az ölelése feltöltene...aki miatt élnem kéne.
De ilyen még egy ideig nem lesz...1.nincs ilyen pasi most,nem is hiszem h lesz...
2.még azt hiszem pihennem kell, amúgy se készültem fel egy újabb kapcsolatra,bár azért néha jólesne...
Szóval élek tovább...minden a szokásos. Még megvagyok törve..nem forrtak vissza a sebek,de már félig meddig begyógyult.Néha még mindig eszembe jut a régi 'szép' életem,és persze visszasírom..de minden okkal történik..okkal kellett elhagynom azt a szép életet.igy leszek még erősebb...
most egy kis relax lesz,hogy újra magamra találjak,és meglegyen a lelki békém!:)

egyedül az ég aki most rám figyel ...érti sóhajom. mert ő nincs már nekem.. egyszer minden véget ér és csak állunk szótlanul.minden hulló csillag, könnycsepp az égen ,mi értünk hull.
én is sírtam érted még.én is minden percben meghalnék... jégből épült állom kép elolvadt rég ... amíg élek mindig bennem élsz... amíg érzek , mindig fájni fog ...mert megszerettelek téged...
ahogy csillagok vágynak az éj után..mert csak így látható ha velük ragyog az ég, én is úgy várlak még .ne legyen reggel mert kiolt a fény...hagy higgyem el örökké ..én is sírok de élek még...pedig minden percben meghalnék...
Mindenben téged látlak,már lassan azt hiszem dilis vagyok.Minden nap eszembe jutsz...Miért?Miért nem tudlak felejteni?
Ha épp meglátom hogy online vagy..hevesebben ver a szivem és reménykedek hogy rám írsz.Reménykedek hogy énis eszedbe jutok néha néha...és hogy talán te is ugyan úgy érzel mint rég.Annyira más minden.
Mintha a veled töltött idő...nem is történt volna meg,mintha álom lett volna.Pedig minden egyes veled töltött perc megtörtént... csókoltál,öleltél,éreztelek..éreztem a közelséged,boldog voltam.
és most olyan szörnyű érzés hogy veszni hagytam mindent.annyira hirtelen történt.
de ki kell mondanom...szeretlek...vagyis nem ...nem szerethetlek.nem akarlak szeretni.
így nem!így fölösleges szeretnelek...igy csak szenvedés.
nemtudom mit csináljak....rég voltam padlón fiú miatt.
igazából nem vagyok padlón..csak nem bírom elviselni hogy többé nem vagy az enyém,és hogy több csókot nem kapok tőled...hogy többé nem látom a mosolyod.
hiányzol még mindig. azt hittem elfelejthetlek úgy hogy más pasikkal vagyok.de nem.nem ment....szóval most várok.

Szerettél már valaha annyira, hogy érte akár meghalni is képes lettél volna? Nem? Akkor elmondom, az milyen. Alapvető dolog, hogy nem tudsz enni és aludni. Minden éjszaka felébredsz, és ez maga kínszenvedés. Egyszerűen nem tudod, hogyan kéne elszakadnod valakitől, akit szeretsz. Mással ezt nem beszélheted meg, mert félsz, hogy végül rosszat fognak gondolni róla. Úgyhogy egymagad sírsz. Vége, ennyi volt. De mégis csak a szép, szerelemmel teli percek jutnak eszedbe. Minél erősebben akarod őt kitörölni a szívedből, annál hosszabb lesz minden újabb nap. Ez olyan, mintha az év mind a 365 napján szakítanátok. Mégis az a gondolat fáj legjobban, hogy én nem hiányzok neki annyira, mint amennyire ő nekem. Mintha már el is felejtett volna engem, és boldogan éli új életét. Semmi mást nem akarsz, csak meghalni, de ahhoz sincs merszed... mert félsz, hogy akkor soha többé nem láthatod őt.

u.i.:
Tudod mi hiányzik a legjobban?...az ölelésed.
vége lett... már 1hete lassan.
és még csak most kezdtem rájönni arra hogy tényleg vége.
nem lesz több együtt töltött idő vele.nem fogok már mellette ébredni,nem fogok többé vele reggelizni.
már nem köt egymáshoz semmi. igen újból ilyenkor jövök rá mit is jelentett nekem mikor már elveszítettem.utálom ezt az érzést,mintha magamból is elveszítettem volna egy darabot.
nemtudom hogy mit csináljak,tűröm a fájdalmat mint ahogy mindig is tettem. várom a csodát hátha én is eszébe jutok és gondol rám.
de igazából magamra haragszom...utálom ezt az egészet,utálom hogy így történt,és utálom azt hogy ezt csináltam.de igy kellett lennie...vagyis csak ezzel vigasztalom magam.
olyan rossz elképzelni a 2012 es évet nélküle.hogy fogom bírni ha más lánnyal látom?
mi lesz velem? ... remélem túlélem.
reménykedek még..hogy talán rám ír vagy valamit lép..ha egyáltalán még énis jelentek neki valamit.
remény..remény..remény..ezt tart mindig életben.
erősnek kell lenni..
Idegileg összeroppantam.olyan dolgok történtek ma amit soha nem fogok elfelejteni!
Teljesen kikészültem és ezt olyan rossz kimondani.Rossz hogy ennyi évesen ennyire tönkrementem.
Hozzáteszem családi ügy...és erre még jön a szerelemi is.Annyira rossz,annyira fáj.Miért nem lehet normális életem?nem nyavajgáskép mondom,ez mind nem azért van mert anyu nem vette meg a legmenőbb cipőt nekem...NEM.Itt velünk van a baj! nem akarok részletezni semmit...csak el akarok tőlük menni,nem érzem jól magam velük.Utoljára vagy 5évesen éreztem azt hogy: örülök hogy ebbe a családba születtem és hogy szeretnek engem és énis őket.Ma már minden megváltozott...sajnos.és itt velem van a baj, miattam van ez mind.de valójában én ezt nem vallom be magamnak,túl makacs vagyok...Most leírtam, de magamba még mindig azt hiszem hogy ez biztos nem miattam volt,hanem csak ők tehetnek erről...
akárhányszor meglátom őket mégjobban megbizonyosodik bennem az a hitt hogy igen is ők tehetnek mindenről...mindegy...nemérdekelnek már
legjobban az esne jól ha valaki megvigasztalna...mondjuk például "Ő". de nem rám se hederít...és ez még egy lapáttal rátesz az egészre...
még egy szia mizu is jól esne tőle...vagy egy hogy vagy....de semmi. pedig ez a pár szó tőle csodákra lenne képes...
sose éreztem magam még ennyire szomorúnak,és szerencsétlennek.Ennyi rossz dolog még nem történt velem...ez nekem túl sok egyszerre,megfojt...és már nem tudok lélegezni....
Olyan sírhatnékom van. nincs jó kedvem. de különösképpen rossz sincsen. olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most. lassan. lágyan. gyengéden. és mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész. Nem vagyok jól. nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. most megint az írásba menekülnék. vagy egy telefonba. hozzá. vagy neki. érte. Néha annyira nem értem magam. talán csak a fáradtság. talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. talán minden. s talán semmi. Eröltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is...de nem megy,... most nincs kedvem gondolkozni. mint az esőcseppek. nem gondolkoznak, hogy hová essenek. csak hullanak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.
Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsímogat esés közben. Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem. átéltem. az én esernyőmre...de jó lenne, ha itt lenne most mellettem...

Gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül... valahol a mellkasnál... Talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. Vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. Amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egysze...rűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy idézet jut erről eszembe: "Nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..." De mi van akkor, ha nem akarom? Ha nem akarok holnap is így ébredni...hogy belehaltam...egy kicsit. Mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. Igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül.
Tegnap eljött a várva várt szombat...de minek? Ha tudtam volna hogy ilyen szar lesz...el se megyek.Sőt most már át fogom gondolni hogy mikor megyek legközelebb...
és hogy miért vagyok szerencsétlen? a szombattal kapcsolatos,de nincs kedvem leírni...
egyre jobban érzem ezt és el akarok tűnni.láthatatlanná akarok válni!!! nem akarom én ezt az egészet. belefáradtam a semmibe,abba hogy mindig csak rossz történik velem...
ilyenkor mindenki azt mondja hogy a rossz után már csak a jo jöhet és ki kell várni.
de tudjátok én már belefáradtam várni is! várni várni és várni, régen mindig ezzel nyugtattam magam. mindiug modogattam magamba: várj még majd rád talál az "igazi", várj még hátha jobb lesz, várj hátha lépni fog ő, várj hátha megszeret.
NEM JO VÁRNI. a legkínzóbb dolog!

A szívemben még mindig téged hívlak. És akármennyire is fáj, nem adom fel, míg nem válaszolsz.
most már teljesen bebizonyult... újból van barátnője...és szereti...legbelül fáj,de örülök neki.
örülök?...NEM! nem örülök...ajjj elegem van hogy semmi se jön össze.
tudjátok mit én tehetek róla. elcsesztem! mikor kelletem neki leszartam...ez jár nekem...
NEKEM ...aki mindig az elérhetetlent akarja!
nesze neked megkaptad...gratulálok magamnak!

Nem tudnék reménytelenül futni senki után, azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki. Valahogy úgy lenne jó, ha éppúgy szeretne, mint én, mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig... Szóval szeretnék boldog lenni, valamikor, legalább egyszer igazán!
ha tudnád hogy igazából fáj mikor kiírod msnre hogy szeretlek...és tudom hogy nem nekem szól ...fáj...rohadtul fáj!
igen...lehet hogy ezt én rontottam el...és sajnálom.változni fogok!
talán ha tudnád hogy mit is érzek valójában mikor rám se hederítesz...és hogy talán még mindig szeretlek,akkor esetleg másképp tekintenél rám.
de nem tudod mit érzek,azt hiszed hogy nekem ez ígyjo és boldog vagyok.
felejtenem kéne...az lenne a legegyszerűbb.de nem megy mert még mindig reménykedek abban hogy mi egyszer együtt leszünk!

"Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza."
Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom.
nincs lehetetlen...csak tehetetlen!!!